Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2019

L. Szabó Gábor - Sinka Mátyás - Bodó Béla

Előkezelt és kezeletlen friss levegős szellőzés esetén a fan-coil hűtési rendszer viselkedése

L. Szabó Gábor

egyetemi tanársegéd, okleveles létesítménymérnök
Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszék

Sinka Mátyás

épületgépész mérnök
Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszék

Bodó Béla

mesteroktató, okleveles létesítménymérnök,
Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszék

Absztrakt

Jelen cikkben vizsgáltuk, hogy a fan-coil készülékekkel elvonandó hőterhelés nagysága hogyan változik egy szimmetrikus extrém hőségnapon, illetve egy aszimmetrikus extrém forrónapon, ha a szellőztető rendszerrel előkezelt, illetve ha kezeletlen friss levegőt juttattunk a helyiségekbe. 

Vizsgáltuk továbbá, hogy az aszimmetrikus forrónapra és előkezelt szellőző friss levegőre tervezett fan-coil rendszer hogyan viselkedne a hőterheléshez való illesztés, illetve a látens hőtartalom szempontjából, ha a szellőző friss levegő kezeletlenül jutna a helyiségbe, valamint ha a hűtési hőfoklépcső a gyártó által megadott legnagyobb értékűre állítanánk át. Ezekre a lehetséges változtatásokra egyedül a fan-coil légoldali szabályozásával reagáltunk. 

Kulcsszavak: fan-coil, hőterhelés, hűtés

Bevezetés

Korunkban komoly társadalmi nyomás helyeződik a jogalkotókra, hogy olyan szabályokat alkossanak, amellyel a globális felmelegedés lassítható, vagy akár visszafordítható. Ebbe a sorba illeszthető az Európai Parlament 2010/31-es irányelve [1] is, amely az épületek energiafogyasztásának mérséklését tűzte ki célul. 

Igaz, hogy a jogalkotó elsősorban a fűtési energia igények csökkentését tűzte ki célul [2], de nem várt következménye lett a légellátási és a hűtéstechnikai rendszerekre és igényekre is. A jogszabályoknak legegyszerűbben az épületek szigetelésével lehet megfelelni [3]. A szigetelés egyik következménye, hogy a filtrációs úton bejutó friss levegő mennyisége drasztikusan lecsökken, így kénytelenek vagyunk a benn tartózkodók friss levegő utánpótlásához szellőző rendszert kiépíteni [4]. Másik következménye az, hogy mivel a szigeteléssel benn tartjuk a hőt télen, az nyáron sem távozik el „magától”. Így a hűtési rendszerre nagyobb igény jelentkezik, és fontos körültekintően megválasztani az alkalmazott hűtési rendszert. 

A belső hőterhelések növekedése és a transzmissziós éjszakai kihűtés megszűnése, valamint a globális felmelegedés hatásai (a napsugárzás szimmetriájának torzulása, növekvő külső léghőmérséklet) miatt a helyiség belső léghőmérséklete növekszik, ezáltal pedig a hőterhelés is [5-9]. A helyiségben elhelyezett hűtési energialeadók (hőelvonók) felé további igényt jelenthet az, ha a benn tartózkodó számára szükséges friss levegőt kezeletlenül juttatjuk be a helyiségbe. Ezek a szempontok épületfüggők, de erősen befolyásolják az épületeink primer energiaigényét [10]. 

Jelen cikkben áttekintjük a hűtési rendszerek csoportosítását klasszikus, majd hőterhelés központú módon. Ezután meghatározzuk a helyiség energialeadói által elvonandó hőterhelés nagyságát, amely szükséges a belső kívánt légállapot tartásához több szempont alapján. Ezután egy nagy hőterhelés fedezésére alkalmas, viszonylag egyszerű referencia rendszert elemzünk, hogy miként viselkedik a szellőzési mód és a hűtési vízhőmérséklet változtatására. A változtatásokra kizárólag légoldalon reagáltunk.

 

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2019/4-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!