Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2016

Rébay Lajos

Tanulságos életpályák – Illés Zoltán

Rébay Lajos

épületgépész, felelős műszaki vezető
RÉBAY Mérnökiroda Bt.

Érdemei elismerése, dicsérete helyett először köszönetet kell mondanom a keresetlen, őszinte szavakért, melyekkel kivétel nélkül egyetértek. Kitüntetéseihez gratulálunk. Legnagyobbra a kiépített hazai gyártást tartom, ami mindig túlmutat a közvetlen gazdasági sikereken, hiszen hozzájárul a közreműködők, és az egész környezet életvitelének, gondolkodásmódjának, magatartásának fejlődéséhez, önbecsülése, közösségi tudata, együttműködése erősödéséhez.

Köszönöm az interjút!

Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Mondj néhány számodra fontosat magadról!

Illés Zoltán: Fontos?! Hát a közkedvelt szlogen: 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás! De persze azt ma már jól tudjuk, hogy ezek a megénekelt arányok teljességgel elrugaszkodottak a valóságtól. Amire azért mindenképpen törekszem, az az EGYENSÚLY megtalálása. ÉN – MUNKAHELY – CSALÁD.

Budapesten születtem, értelmiségi családban. Anyukám könyvtáros, apukám meteorológus volt, szerencsémre mindketten boldog nyugdíjas életüket élik. Gyermekkoromat erősen meghatározta, illetve a mai hétköznapjaimat is a sport. Helyesebben kifejezve a sportolás.

Középiskolai tanulmányaimat gimnáziumban kezdtem. De volt egy barátom, aki miatt megkezdett gimnáziumi tanulmányaimat – nyári sikeres különbözeti vizsga után – a Szabó Ilonka Építőipari Szakközépiskolában folytattam tovább.

Így visszagondolva meg kell, hogy valljam, hogy még akkor sem az épületgépészet vonzott, hanem a barátság, hisz azt se tudtam, hogy mi is az az épületgépészet. Persze abban is bíztam, hogy így legalább lesz egy jó szakmám a végén. Szerencsémre eredményeim lehetővé tették számomra, hogy a BME, épületgépész szakán tanulhassak tovább. Tanulmányaimat 1986-ban fejeztem be. Talán megemlíteném még, hogy 2007-ben EFPS-REFA European Industrial Engineering diplomát szereztem. Jelenleg egy szintén nemzetközi EUREM – Energiagazdász képzésen veszek részt. 2012-ben elnyertem a „Az év Épületgépész Márkakereskedője” díjat.

2014-ben pedig a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség által alapított „Épületgépészetért” díjat.

 

MÉ: Hogyan alakult kapcsolatod az épületgépészettel?

IZ: Első munkahelyként a SZÖVTERV vállalathoz kerültem. Szerencsémre a cég nagysága miatt az elejétől önálló munkákat végezhettem és ráadásul a számomra az épületgépészet legkedvesebb ágával, a légtechnikával foglalkozhattam.

Itt közvetlen munkatársam Tettau István volt, akitől nagyon sokat tanultam és ezúton is köszönöm neki.

Aztán jött a rendszerváltás, ahol is az egyik utód kft-hez kerültem, s tulajdonossá váltam. Anyukám az egyik nap az orrom alá dugott egy hirdetési újságot, ahol németországi vagy ausztriai munkavégzésre németül tudó, légtechnikai tapasztalattal rendelkező munkatársakat kerestek. Mivel rám volt kiírva, hát jelentkeztem.

Ekkor ismerkedtem meg Czeizel Tamással, és itt el kell mondanom, hogy őszintén örülök annak, hogy ő lett a 2015-ben alapított Macskásy Árpád életműdíj első boldog tulajdonosa, gratulálok.

Így kerültem ki a Daldrop + Dr. Ing. Huber céghez Németországba, ahol a tisztaterekkel ismerkedhettem meg, igen alaposan. Az itt megemlítendő „tanító” Müller Sándor, mindenki „Sanyi Bácsija”.

A Daldrop hamarosan megnyitotta Magyarországon a leányvállalatát. Az Ő ötlete volt a SCHAKO céget Magyarországon képviselni. A lehetőséget, hogy ezzel foglalkozzam, ő ajánlotta fel számomra. Bár mindig tervező szerettem volna lenni, mégis éreztem, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadnom. Ennek révén rengeteg kapcsolatot építhetek majd ki, s a többit majd az idő eldönti.

1992 szeptemberében távoztam a Daldroptól, amit nagyon sajnáltam, mert addigra többek között a SCHAKO cég vezetőségét is sikerült megismernem és nagyon szívesen dolgoztam volna velük továbbra is együtt.

A SCHAKO-val féléves szünet után találtunk ismét egymásra, s kezdtük el gondolkozni azon, hogy a problémák miatt egy önálló leányvállalatot kellene alapítani.

Érthető okok miatt – amire itt nem térnék ki – bizonytalanok voltak. Én ismertem őket, a termékeket, hittem benne, velük akartam dolgozni! Erőszakos voltam! Sikerült. És aztán elkezdtem egyedül 1993-ban, az első kiállítási installációt még a saját pincémben készítettem. Aztán jöttek a kollégák, ahogy szükség lett rájuk, kitermeltük. Szép lassan építkeztünk, de stabilan. Ennek köszönhetően 1999-ben tervezgettük az akkori székházunk renoválását, átalakítását.

Elkészültek a tervek, a költségvetés, kiutaztam beszámolni, minden tetszett a vezetőségnek, de … én azt mondtam, ha ezt megcsináljuk biztos nem lesz gyártás Magyarországon, mert nem akarnak majd többet költeni. Meglepődtek!! Aztán elkezdtünk beszélgetni. Később statisztikákat készítettünk, tervezgettünk. Végül úgy döntöttek, hogy nézzünk egy telket, amelyre egy legfeljebb 500 m2-es épület komplexumot – irodák, szerelő műhely – fel tudunk húzni. Ebből 5400 m2 lett. Nos, azóta is itt dolgozom, immáron már több mint 23 éve.

Több éve részt veszek a Magyar Épületgépészek Napja szervezőbizottságában. Vallom, erkölcsi kötelességem, hogy tegyek azért, hogy az a szakterület, ahol nap, mint nap tevékenykedem, jobb legyen. Persze ez nagy általánosságban is igaz – panaszkodás helyett inkább teszek azért, hogy változzanak a dolgok.

 

MÉ: Mit szeretsz az épületgépészetben?

IZ: Mint az köztudott, a ma embere napjának több mint 90%-át zárt terekben tölti. Az épületgépész pedig azzal foglalkozik, hogy ezt az életteret élhetővé tegye, ezáltal az életminőséget, komfortot növelje. Ezt figyelembe véve persze gyakran megdöbbenek, hogy ezt az egyszerű ok-okozati összefüggést sokan mennyire nem képesek megérteni. Példázatom mindig van: régen adva volt a lovasszekér – szerintem elég jó volt a szellőzés rajta – itt egy két lépcsőt kihagynék. A mai autónkban már – okozat – szellőzés, fűtés, hűtés üzemel, annak ellenére, hogy az ablakot is lehúzhatnánk. Ok: komfort, esetleg berepülhet egy rovar, bejön a pollen stb. Ezek az érvek érdekes módon ma még nagyon kevés helyen épültek be az emberek tudatába az épületek vonatkozásában, annak ellenére, hogy ezekben a zárt terekben akár 20-szor annyi időt eltöltünk. Van még teendőnk!

 

További részletek lapunk 2016/1-2-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!